Srila Prabhupada megmérgezése utáni nyomozás lezárult - Nagyon magas kadmiumot és arzént találtak a hajmintákban

• Kiderült bizonyíthatóan, hogy a Krisna-tudatú hívők közösségének lelki tanítómesterét 1977-ben megmérgezték, hogy átvegyék tőle a pozíciót és hogy megváltoztassák az Alapító Acarya által lefektetett elveket. 
• Törvényszéki audió laborban bevizsgálták az 1977 november 9-10.-ei hangfelvételeket, amiket Śrīla Prabhupāda a Krisna-tudat Alapítója ágyánál vettek szalagra. 
• A "MÉREG" szó több alkalommal is hallható a felvételeken. 
• Srila Prabhupad az ISKCON (International Society For Krishna Consciousness) alapítója jelentette ki elsőként a halálos ágyában, hogy valaki megmérgezte őt. 
• Tudni lehet, hogy kik voltak a suttogók: Srila Prabhupad néhány tanítványa, akik pozíciókra törtek, s ők maguk is Guruk akartak lenni, annak ellenére, hogy a lelki tanítómesterük Śrīla Prabhupāda ezt nem engedte meg, mert nem akart utódot kijelölni és csak annyit kért, hogy folytassák, amit eddig csináltak. 
• Az érintettek tagadnak, a GBC (legfőbb vezetői testület)tagad, szabotálja a kutatásokat és bagatellizál. 
• A GBC nem végezteti el a tulajdonában lévő hajszálak bevizsgálását, mert 6000 dollárt túl költségesnek gondolta, és a körülményeket tekintve nem találta indokoltnak, hogy az összeget kifizesse. 
• Privát nyomozás indult és egy kis nyomozó csoport kifizette a pénzt és a GBC hajmintáikon elvégezték a tesztet, ezúttal több nehézfémre is, nem csak higanyra és arzénre. 
• Tudományos laborvizsgálatok eredményei bizonyítják az arzén és a még inkább jelentős mértékű kadmium jelenlétét Śrīla Prabhupāda hajszálaiban. 

A krisnásokat sokan ismerik, egyesek szeretik őket, mások kevésbé. A Krisna-hívőket lehet szeretni azért, mert szép programokat tartanak, de nem lehet szeretni őket, amikor az utcán zaklatnak és rámenősen kéregetnek az utcán, ami eredetileg szintén helytelen, hiszen csalást követnek el, ugyanis pénzért kuncsorogni az utcán nem tartozik a misszió tevékenységéhez. Ráadásul nem is arra megy a pénz, amire adsz a krisnásnak. Ingyenes étkeztetés a szöveg, Blaha és stb., de ez nem igaz. Én már csak tudom.

Én magam is sokat csináltam, de ez csalás, mert eredetileg úgy van, hogy Śrīla Prabhupāda az alapító Acarya lelki tanítómester könyveit adod oda, hogy felnyisd a szemét az embereknek, tanítsd őket a lélek tudományára végül alázatosan kérsz érte kis adományt, és ha kapsz 500 forintot, akkor nem kezdesz el pattogni a néninek, hogy van-e még több, mert ez kevés. Sajnos ilyen van, de ezek a hívők tönkreteszik a missziót.

A Krisna-hit nagyon szép vallás és nagyon szép az evangéliuma, örök értékeket hirdeti azzal a céllal, hogy a lelkek, akik itt ragadtak az anyagi világban és szenvednek, kiszabadulhassanak a samsaraból és eljussanak a legfeslőbb eredeti helyzetükbe vissza Istenhez. de ez a cél már eltorzult az évtizedek során. Aztán vannak néhányan -most egyre többen- azon dolgoznak, hogy felnyissák a szemeket, hogy nem is a Krisna-tudat útján járnak egyesek.

Sajnos Somogyvámosi Krisna-farm sem Śrīla Prabhupāda alapján működik, habár imádják őt a Templomban, de ez már csak ceremónia. Valójában az egy sima kulturális központ biofarm, látványosság, skanzen, turisztikai központ stb, de ez helytelen, mert a Krisna-tudat mozgalmának nem ez a feladata, hogy éldegéljenek, gyűjtsék a pénzt, vendégforgalmat szervezzék, jegyeket áruljanak.. Az egész jelenlegi Krisna-tudat pénztudatúvá változott és ezzel elvesztette az értékét. A Krisna-tudat ingyen van, csak a könyveket áruljuk az embereknek és a közösség komolyabb tagja adományoz. Ezt kérte Srila Prabhupad az alapító, hogy így legyen fenntartva a templomok, de ez mára már elment másik irányba.

A Krisna-tudat szektává zsugorodását gondosan egyengették és most az alapító tanítását és könyveit írják át szépen lassan.Ezzel is megmérgezték a világszervezet célját. Először magát az Alapító Acaryat mérgezték meg, majd folyamatosan az Ő szervezetét. Nagyon szomorú ez, de ez a világ törvénye, hogy jön valami jó és aztán elkezd idővel megromlani.

Most viszont itt az idő visszaállítani a rendet ebben a vaisnava sampradayaban, tanítványi láncolathoz kapcsolódó felekezetekben, közösségekben.

A Krisna-tudatú mozgalom egy tanítványi láncolathoz kötődik, melynek a neve Brahma-Mādhva-gauḍīya sampradāya. A vaisnavizmusnak, az Úr Visṇu vagy Kṛṣṇa híveinek négy iskolája vagy tanítványi láncolata létezik a világon. E láncolatok első tanítói olyan kiváló félisteni személyek, akik közvetlenül az Úrtól kapták még meg ezt a tudást. Ilyen az Úr Brahmá is, akinek tanítványi láncolatában fogadott el avatást az Úr Caitanya is.

E sampradāya (tanítványi láncolat) is a történelem során egy rövid időre megszakadt, a tanításokat egy kivételes személyiség, Madhvācārya azonban felelevenítette. Az Úr Caitanya szintén azért jelent meg Bengálban, 1486-ban kedvteléseit bemutatva, hogy megújítsa a tanításokat és életével hitelesen példázza azokat. A megújulás helyét, Bengált eredetileg Gauḍa-deshanak nevezik, így lett a Kṛṣṇa-tudatú hívők tanítványi láncolatának pontos neve: Brahma-Mādhva-gauḍīya sampradāya – utalva a láncolat legfontosabb elemeire.

Śrīla Prabhupāda az ISKCON alapítoja és a Krisna-tudat elterjesztője, egyben ennek a tanítványi láncolatnak az utolsó gyöngyszeme. 

Valójában a vaisnava ágaknak csak és kizárólag négy ága van és amelyik közösség nem csatlakozik egyikhez sem, az nem hiteles. 

Śrīla Prabhupāda miután 1977-ben eltávozott Ő utána mindent megváltoztattak és sorra jelentek meg Śrīla Prabhupāda utánzatok. Az utasításait nem hajtották végre. Ez azt hiszem a keresztény közösség történelmében is előfordult, hogy bevezettek valamit, hogy legyen így és jöttek valakik, akik lesöpörték az utasítást az asztalról.

A Közösség tagja nem vette észre az évek során kialakult változtatásokat. Az újonnan csatlakozók is már egy rossz, torz rendszert kaptak 1978-tól és Ők már nem kérdőjelezték meg a dolgokat. Csak a régi Śrīla Prabhupāda tanítványok, akik harcoltak a változtatás ellen, de sajnos azokat csúnyán félreállították. Viszont egyre több bhaktának nyílik fel a szeme, hogy itt valami nem stimmel...

Jómagam 1997-ben csatlakoztam és fogadtam el Śrīla Prabhupādát lelki tanítómesteremnek. Választ kaptam minden kérdésemre a lélek tudományáról és a világ teremtéséről, mert engem akkor nagyon izgatott az, hogy mégis Isten hogyan alkotta meg ezt a világot. Több könyvet olvastam el a világ létrejöttéről, olvastam tudományos és vallásos könyveket, de nem voltam elégedett. A Biblia vonzott engem, de nagyon kevés információt adott és a lélekvándorlás sincs benne, tehát akkor tovább kellett keresnem. Aztán rátaláltam a Védikus szentírásokra és ott, abban a pontban teljes megnyugvást találtam és azóta az "éhségem" elmúlt, már csak tanulmányozom a tudás könyveit, de keresni már nem kell tovább. 

Aztán beköltöztem és teltek múltak az évek és nőtt az ismeretanyagom, egyre többet tapasztaltam és nem hagytam magam beszektásítani ugyanakkor. Rengeteget olvastam Śrīla Prabhupāda műveit, tanításait és észrevettem, hogy amit Ő mond és, ami itt van a mozgalomban az némely pontban nem összeegyeztethető. Aztán kikerültem a közösségből és kutatásnak indultam. Elismerem itt megint keresésnek indultam, de ez nem olyan jellegű keresés volt. Inkább magát az Krisna-tudatot kutattam. ..és találtam.

Sok hívő rátalált arra, hogy végülis az történt, hogy valójában, pl, ami itt működik Magyarországon Krisna-tudat címén az valójában egy szekta, mert nincs köze Śrīla Prabhupāda tanítványi láncolatához és ezért nem hiteles, s nem kötődik sehová, ami pedig elengedhetetlen a hitelesség megőrzése érdekében. 

Magyarországon több szekta is működik. Az egyik Budapesten és Somogyvámoson, a másik meg a balástyai Śrīla Prabhupādát úgy imádják, mint kellék. Sokat idéznek tőle előadásokon, de a templomok már nem az Ő utasításai alapján szerveződnek.

Ezekről beszélni kell, mert az a baj, hogy a Szekta követésével nem kapjuk meg az Acarya lelki tanítómester kegyét és nem fejlődünk a lelki életben. Illetve a misszió nem fog működni, egyre gyengül és végül el is tűnhet. 

Śrīla Prabhupādának üzenete van a világnak, de ezek a mérgező tényezők megakadályozzák, hogy az üzenet eljusson a tömegekhez, és a másik, hogy félre vezetik a jóhiszemű követőket és ez nagyon nem helyes és ezért égető fontosságú, hogy a lélek érdekében beszéljünk ezekről a dolgokról, felszámoljuk a korrupciót, az álszenteskedést, a képmutatást, a csalást, a hamisságot.

Śrīla Prabhupāda az egyik művében írja: „A mi Bhaktivinoda Thakuránk énekelt egy dalt, eita eka kalir cela : „Itt van Kali egyik tanítványa.” Mi ez? Nake tilaka galai mala. „ Neki tilaka-ja van...” ...”

Sajnos ebben a Kali-korszakban sok világi ember bújik vaisnava ruhába. Srila Bhaktivinoda Thakura Kali tanítványainak nevezi őket. Azt mondja: kali-cela. Arra utal, hogy van egy másik fajta vaisnava, aki az orrán tilakát, a nyakában pedig kanthi gyöngyöket hord. Az ilyen ál-vaisnava csak a pénzzel és a nőkkel foglalkozik. Féltékeny a sikeres vaisnavákra. Habár vaisnavának tetteti magát, egyetlen foglalatossága az, hogy vaisnava öltözékben pénzt szerezzen. Bhaktivinoda Thakura ezért azt mondja, hogy az ilyen ál-vaisnava egyáltalán nem vaisnava, hanem a Kali-yuga tanítványa. Kali tanítványából nem lehet acarya, pusztán egy bírósági határozattal. Világi szavazatokkal nem lehet vaisnava acaryat választani. A vaisnava acarya önragyogó, és nincs szüksége semmiféle bírósági döntésre. A csaló acaryak próbálkozhatnak ugyan azzal, hogy bírósági határozat útján emelkedjenek felül a vaisnavákon, Bhaktivinoda Thakura azonban azt mondja, hogy aki így tesz , az nem más, mint a Kali-yuga tanítványa".

Legyen vége a hazugságnak az élősködésnek. 

Nézzük a tényeket és a bizonyítékokat

May 19, 2017.

Kedves istentestvérek:

Minden dicsőséget Srila Prabhupadanak! Fogadjátok tiszteletteljes hódolatomat.
Alább olvashattok egy részletes tanulmányt a hamarosan elkészülő e-könyv néhány fejezetéből, amit figyelmesen tanulmányozzatok át (ha érdekesnek találod Srila Prabhupad megmérgezésének újabb fejleményeit, ami szerint úgy néz ki, hogy főként kadmiumot és másodikként arzént használtak az elkövetők). Ez a felfedezés 2002 és 2005 között volt, de a végső jelentés csak 2015-re készült el.

Követtem a reagálásokat a feltöltött videóról, amiben bemutattam a mérgezés ügyben áttörést jelentő tudományos kutatások módszereit és eredményeit, amit saját nyomozás előzte meg. Világossá vált számomra, hogy sokan úgy szóltak a témához, úgy mondtak és alkottak véleményt, hogy nem is nézték végig a videót, hogy lássák a Truth Committee által bemutatott bizonyítékokat Srila Prabhupad eltávozásának körülményeiről, amit majd itt bemutatok.

Még előtte szeretnék reagálni néhány információval kapcsolatban, amik félreértéseknek adhattak okot, amik az ismeretek hiányában merülnek fel. Íme néhány:

(1). Nem tudunk végső döntést hozni az ügyben az exhumálás hiányában

Igen, néhány gyilkossági nyomozáskor a törvény határozatot rendel el a test kiásására, hogy megállapítsák a mérgezés tényét, de mi már teszteltük Srila Prabhupada testét a szent ereklyeként tárolt hajszál mintákon keresztül. Három, a GBC által is hitelesített SrilaPrabhupad hajminta tesztelve volt és mindegyiknél kimutatták a magas szintű, halálos dózisú kadmiumot, ami az arzénnál is veszélyesebb. Így nincs szükség SrilaPrabhupad testét exhumálni, és nekünk nincs szükség ilyen bonyodalmakat lefolytatni. A hajminták, amit a bahkták ereklyeként őriztek, nem voltak a samadiban, így tudtuk tesztelni azokat, mint SrilaPrabhupad tesrészei, amik mérgezésről tanúskodnak. A mérgezést az új tesztek igazolták.

(2). A suttogás nem bizonyíthat semmit

Valójában, a tudományos audio törvényszéki elemzést a világon mindenhol használják és így megtudják állapítani és határozni a felvételek valódi tartalmát, az olyan hanganyagok esetében is, amikor bizony az emberi fül számára nehezen érthető mi hangzik el éppen. Habár sok száz bhakta tisztán kiveszi a “méreg” szavakat három különféle suttogótól, de rendelkezünk HÉT hitelesítéssel, amit professzionális hangstúdiók és elismert törvényszéki laboratóriumok adtak közre. Ezek a dokumentumok alább olvashatóak, majd a könyvben. A suttogók tudományosan meg lettek határozva és ez egy bizonyítás. A suttogókról készült elemzés a hang tulajdonosait is beazonosította és kiderült, hogy ők SrilaPrabhupad gondviselői voltak, akik gonosz módon mérgezésről beszélgettek SrilaPrabhupad eltávozása előtt. A megerősítést adó hajtesztek is alátámasztják ezt, ill. igazolják a suttogókat és ez oda vissza igaz, de még a suttogók nélkül is abszolút bizonyított a mérgezés ténye az új hajtesztek ismeretében.


(3). Miért elevenítjük fel a témát, ha már ez le volt győzve?

Az igazság az, hogy ebben a témában sosem volt elég kielégítő ez a győzelem az ISKCON részéről. A GBC csalárd módon elfedi a tényeket. Valamint az új bizonyítékok csak 2000 után kerültek napvilágra, ami előtt a GBC kijelentette, hogy a hússzoros arzén mennyiség normálisnak számít és hogy az nem jelent problémát. Lezárták a témát, és azután jött a felfedezés, amit a GBC hitelesítette hajmintákkal végeztek el a GBC álatal választott laborban, s mely szerint SrilaPrabhupad testében a normálisnál átlagban 250-szer magasabb cadmium volt található. A történetet a videóban elmeséltem, amit néhányan nem is néztek meg teljesen, de ítélkeznek.

(4). Srila Prabhupad nem volt megmérgezve, hiszen szerető személyek körében volt.

Igen ez valóban így is volt, de SrilaPrabhupad kadmiummal való megmérgezése ugyancsak bizonyos, ahogyan a tesztek is kimutatják. Abhirama, Srutirupa, és mások nem láttak semmi furcsát, miközben hittel szolgálták SrilaPrabhupadát, de sajnos volt valaki, aki közben a mérgezést menedzselte, amit bizonyítottunk is. A halálos dózist 1977 március és november között tartották fenn, tehát minimum nyolc hónapon keresztül. A mérgezés egy titkos ténykedés, amit a szerető tagok ellenére megtörténhet. A mérget sokféleképpen belehet adni és igen elég kemény ezt elfogadni, hogy SrilaPrabhupadát megmérgezték és együtt érzek azokkal, akik elfordulnak a témától, a tények megtekintése nélkül, de valahogyan előbb, vagy utóbb a bhaktáknak szembe kell nézni ezzel.

Kérem nézzétek meg a tényeket és a bizonyítékokat, amit Balavanta, Naveen Krishna, a GBC maga gyűjtött össze és amit a  Truth Committee nyomozása alatt gyűjtött. Minden itt lesz dokumentálva a hamarosan megjelenő e-könyvben. Itt nem volt őrült, irigy, rendetlen, zavart ember, akiket bevontak SrilaPrabhupad hajminták vizsgálatának jelentésbe, amely során megállapítást nyert a kadmium és az arzén is.

Kérlek, próbáld meg megérteni az alábbiakat. Sok őszinte bhakta ragaszkodik, hogy felfedje a tényeket az intézményes megfélemlítések ellenére. Itt az idő minden SrilaPrabhupad követőnek megkaparintani az esélyt megérteni a tényeket és bizonyítékokat, ahogyan vannak. Most minden a rendelkezésre áll. Elnézést kérek, ha valakinek fájó dolgot okoztam az ügy feltárása közben.
A Te szolgád SrilaPrabhupad szolgálatában,
Nityananda das

A videó

NEGYEDIK RÉSZ:

AZ ÁTTÖRÉST 

ELŐSZÓ:

Miután a nyomozás különféle szakaszokon ment keresztől 1997 és 2003 között, a végkimenetel valahogyan patthelyzetté vált és zsákutcába kerültek azok, akik további előrejutást reméltek az igazság felkutatásában. Az ügy széles körben elterjedté vált. Valahogyan szinte mindenkihez eljutott a téma, szinte mindenki hallhatott az arzénes mérgezésről, a hajtesztekről, a felvételekről, SrilaPrabhupada szobabeszélgetéséről. Habár még nem let vége, spekulációk születtek, zavarok a bizonyítékok körül, és hallhattunk őrült kavarásokat a témában.

 Az ISKCON tagadja, hogy van-e ennek az ügynek bármilyen valós tartalma. A vezetőség “merő képtelenségnek” nevezve azt, és később el is zárkózott a folytatástól, gondolván ez megmérgezi a lelki életünket. Ha megfigyeled a paprikajancsi magatartásukat az ügy képviselőinél, nem igazán fogod érteni, hogy akkor most mi az igazság. Mondják, hogy ez Kali munkája, istenkáromlás, ez veszélyes téma, meg, hogy nincs bizonyíték. Az ISKCON vezetés próbálja hitelteleníteni a témát, s kételyt ébreszt a “mérgezés teóriában”.

Tiszta volt az, hogy szükségesnek tartottuk a nyomozás folytatását és kiterjeszteni azt, ill. újabb bizonyítékok vizsgálatát is szorgalmaztuk. Sok bhakta, még mielőtt végleg dobja a témát és tagadásba merül, szeretnék, ha még jobban és valahogyan, valamilyen tudományos módszerrel vizsgálnák meg a tényeket. Ők a tudományban hisznek, nem a suttogásnak, v. SrilaPrabhupada’ szavának. Szóval akkor, hol vannak a megcáfolhatatlan bizonyítékok, hogy SrilaPrabhupad meg lett mérgezve?

Balavanta das a GBC tagja és ügyvívője megcsömörlött, mert a GBC elzavarta és tönkretették a két eves nyomozását, ami szilárd alapja volt annak, hogy folytassák Srila Prabhupada megmérgezésének ügyét. Helyette a GBC a “Not That I Am Poisoned” című könyv megírásába és kiadásába fektette pénzét, és kijelentette, hogy az ügyre pont került. Azt mondják, hogy nem volt mérgezés és az erről való beszéd tiltva van az ISKCON-ban. Az ISKCON-nak nem áll érdekében tovább folytatni a nyomozást. Korábbi GBC tag Naven Krisna das próbált összehozni egy idős tagokból álló bíróságot, hogy nyomást gyakoroljanak a GBC-re, hogy folytassák a nyomozást, de ez a törekvés nem sikerült: nem kapott elég támogatást, így aztán a politikai feledés homályába került a dolog.

Someone Has Poisoned Me című könyvem valóbban megszaggatta az ISKCON vitorláit, de a tagadás árjadatával és a ködösítéssel a GBC és a guruk elcsendesítették a vihart és visszaállt a régi hangulat. Nityananda das jogosan elkezdett nyugtalankodni a biztonsága miatt. A meggyőző bizonyítékok nem hagyták nyugton és valóban SrilaPrabhupadát megmérgezték. Keresett magának egy eldugott helyet, ahol egyedül dolgozhat az ügyén.

2000 októberében elköltözött Hawaii szigetre, de mindenkinek azt mondta, hogy Karib-tenger szigetre megy. Csak két ember tudta pontosan hol van. Aztán ismét elkezdte a nyomozást más csoportokkal karöltve, újból nekivágtak a munkának, de most már teljesen privát módon.

Ironikus, hogy ebben a részben teljesítjük Tamal Krishna Goswami kérését:
“Amire nagy szükség van az a szöveges és a törvényszéki bizonyítékok. Szükségünk van kutatókra, akik belemélyednek a témába és megdönthetetlen bizonyítékkal megalapozzák az igazságot…”
(Tamal email, December 20, 1997)

Itt leírjuk és megalapozzuk a megdönthetetlen törvényszéki bizonyítékokat, ami mutatják, hogy bizony SrilaPrabhupadát gonosz módon megmérgezték.

28. FEJEZET:

A GBC FELFÜGGESZTI A MEG NEM VIZSGÁLT HAJMINTÁK TESZTELÉSÉT 

“Minden hónapban lehetőségem volt lenyírni SrilaPrabhupada haját a hajvágó géppel….Nagyon óvatos voltam…nem volt baleset…Sok bhakta boldog volt, mikor kiosztottam nekik SrilaPrabhupada haját.” Na, de akkor mi a nehézség? Srutikirti das,  66. oldal

ÚJ HAJTESZTELÉSRE VAN SZÜKSÉG

1999 neutron aktiváló analízist készítettek SrilaPrabhupada  Q-1 hajmintája alapján Dr. Stave Morris vezetésével, aki 2.6 ppm (20-szor magasabb a normálisnál) arzénos összetevőt talált. Ez nagy előrelépés volt az ügyben. Ha a továbbiakban többszörösen megerősítést nyerhetnénk az abnormálisan magas arzén jelenlétét illetően, akkor a bizonyíték, hogy mérgezés történt, drámai módon megszilárdulna.  Mi hiszünk SrilaPrabhupada szavának, hogy valaki megmérgezte; amiért viszont mégis szükség van a bizonyításra, az a hitetlenek miatt van.

Többszörös megerősítéssel, a lehetséges ismeretlen körülmények gyanúja kizárható lenne. Persze ott vannak azok a bahkták, akik ajándékba kapták SrilaPrabhupada haját, és ezért a továbbiakban szükségessé vált felderíteni ezeket a 1976-77 körüli időkből származó ereklye hajmintákat. Ez volt az elsődleges projekt a kutatásban.

A Q-1 tesztelése után, Balavanta das Dr. Morris-nak küldött még két SrilaPrabhupada hajmintát 1977 előtti időkből valót. Úgy hitték ez jóval a mérgezés megkezdte előtti szakaszból való. A drámai változás SrilaPrabhupada egészségében 1977 február 26.-án történt, ami úgy néz ki, a mérgezés megkezdte is akkor történhetett, és így azokat a hajszálakra koncentráltunk, amik 1977-bűl valóak.
A két hajmintáról:

1A minta: Sashikaladevi dasi kapta North Carolinában. Ő odaadta Yugadharma dasnak, onnan Upendra das hoz került a haj, amit 1975 közepén vágtak le. 17 darab 1 cm hosszú hajszálakról van szó.
 1C minta: Ez 1974-ből való, 2 szál. Balavanta SrutaKirti das-tól kapta, amit le is ellenőriztek

2000 elején a mayapuri GBC gyűlés előtt Balavanta mondta Nityanandának, hogy befejezi a kutatását, de folytatná, ha birtokába lenne 1977-es minták is. Az 1A-e és az 1C minta összehasonlításnak jó a Q-1 1977-es arzénes mintával, de sajnos nem talált több 1977-es mintát, és azon felül nem volt kész kifizetni 6000 dollárt Dr Morrisnak.

Balavanta tudta, hogy miközben Ő a GBC hivatalos kutatásán dolgozik egy másik nyomozás is elindult titokban, amit a fő gyanúsítottak szerveztek, vagyis a két hajmintát a saját programjukra használják fel, hogy tagadhassanak, és Balavanta látta ezt. Nem várták meg, hogy befejeződjenek az elemzések, hirtelen előrukkoltak a Not That I Am Poisoned c. könyvvel -- a hazugsággal--, átugorva a hivatalos nyomozás eredményét.  Így végül mindenki dobta a mérgezéses teóriát, és ezt maguk a gyanúsítottak rendezték így. Nem érdekelte őket az igazság, csak az, ami politikailag megfelelő nekik.

Balavanta végül leállította a kutatásait, hagyta a hajmintákat. Balavantát 2000 márciusi GBC gyűlésen félretolták mindenféle indok nélkül, és utána jött a Not That I Am Poisoned könyv és minden nyomozás és elemzés véget is ért.

Azonban az igazságot nem lehet a GBC alaphoz függővé tenni és a további hajminták utáni privát nyomozás kezdetét vette. A munkát nem lehet abbahagyni, folytatni kell. ..és a történet folytatódott is.
________________________________________
írta: Nityananda das

A GBC NEM TUDTA LEFOLYTATNI A HAJTESZTJÉT

2000 márciusában megkérdeztem Dr. Morrist, hogy mennyibe kerülne egy újabb teszt. Azt válaszolta, hogy újra tárgyalhatják az említett 6000 dollárt, amit Balavantáéknak ajánlott. Kifejtette aggodalmát, hogy sokan ingyenes tesztet szeretnének kisajtolni belőle, de ez nem lehetséges. Biztosítottam arról, hogy én leszek az egyetlen ügyfele, mások saját maguk rendezik a munkájukat, ami ő akár meg is tagadhat. Megállapodtunk és mondtam neki, hogy hamarosan felkeresem, amint lessz újabb vizsgálandó minta. Így nagyon fellelkesültem mintákat találni..

Ezek után körbekérdezősködtem a világon mindenütt a vaisnavákat az 1976/1977-es hajminták ügyében, de csak korábbiakra bukkantunk. Már voltak 76 előtti hajminták, a 1A és az 1C és a saját mintám. A kutatás másfél évig húzódott. Már a végére eléggé elkedvetlenedtem és találtam néhány 1977-es hajmintákat, de azokat nem adták oda és nem adták el. Yamuna dasi, Satyanarayan das (Library party), HariSauri das –az ő gyűjteményük sem volt elérhető. Felajánlottam nekik a cserét az a saját gyűjteményemmel, de ők nem mentek bele. Azt mondták, hogy én csak a bajt akarom és nem akarnak velem együttműködni.

Aztán egy nap 2001 végén közelebbről megvizsgáltam a GBC könyvét a mérgezés témáról és a 318. oldalt olvasva izgatottá váltam:

“Abban az időben (1999 október) felvettük a kapcsolatot Dr. Morris-val, miközben kerestünk egy labort a Vrindavanában tárolt hajminta vizsgálatához… A bhakta aki archiválta a hajszálakat elmondta, hogy a mintákat a hajvágó gépből szedte ki eredetileg, amit kisöpört és beletette egy kis fiolába. Dr. Morris belement a vizsgálatba 6000 dollárt kért érte…el kellett dönteni, hogy a 6000 dollárt  indokoltan költik el a GBC pénztárából… úgy döntöttek, hogy a körülményeket tekintve ez nem volt megindokolható…”

NTIAP könyv  folytatja:

“Hogy lenyugtassuk a takargatás félelmét, az ISKCON védelmi Minisztérium előterjesztett egy nyílt lehetőséget arra, hogy bárki támogathatja Dr. Morris vizsgálatát. Mindenben együttműködünk és ellátjuk információkkal teljes részletességgel a mintákat illetően, amik már az USA-ban vannak, a laborban készen.”

Egy reménysugár csillant meg elmémben. Mi van akkor, ha valaki valóban teszteli azokat a hajmintákat? Mi van, ha egy törvényszéki bizonyítékról van szó és a mérgezés bizonyítható lenne? Kitudom én ezt fizetni? Volt bárki is eddig, aki ezt megtette volna már? Nem hiszem, de csodálkozom, hogy a könyvben a GBC felajánlotta a lehetőséget. Ez csak blöff lett volna, amivel ha valaki élt volna, akkor nem engednék?

YUDHISTHIRA DAS DUBLA ÜGYNÖKKÉ VÁLT

Habár a GBC felajánlotta, hogy együttműködik a tesztben, de én ebben erősen kételkedtem, hogy valóban ez így is lenne. Talán fogták a pénzt és saját maguk megcsinálták a tesztet, de az eredményről nem hallottunk. S talán azok a hajminták eltüntetnek, amint a teszthez érkezik az ügy. Hogyan kockáztathatta az ISKCON azt, hogy a a tesztet elvégezve olyan eredmények látnak napvilágot, amit nem tudnak ellenőrizni?

Megtudtam tehát, hogy Hari sauri dasnál voltak a hajvágó gépből kiszedett hajminták, amik a GBC-hez kerültek tesztelésre. Az első lépés az volt, hogy valahogyan meg kellett nyerni a GBC könyv szerzőit, hogy jelentkeznék a dologra és lássanak el minden információval. Valóban onnan vannak a minták, amit a könyvből tudunk? Vannak még további hajminták is?

HariSauri das eléggé szorosan benne volt a GBC-ben és nehéz volt megközelítenem őt közvetlenül –érthető okok miatt, hiszen engem ismernek a ritvik írásokkal is kapcsolatosan, szóval már kihúztam a gyufát az az ISKCON-ban. Tamala engem “elsőszámú közellenségnek” titulált. Így aztán egy e-mailt küldtem álnéven Yudhistira dasként és írtam, hogy én nagyon szimpatizálok a GBC non-mérgezéses álláspontjával:

“Most itt vagyok Floridában és éppen a mérgezéses ügyet tárgyaljuk a bhaktákkal.” Kételkedésemnek adtam hangot, aztán még kérdeztem pár dolgot a hajmintákró, magáról a hajvágóról, Hari sauritól, és Hari Sauri válaszolt egy 2001 október 20.-ai e-mailben:

“…van egy kevés Srial Prabhupad hajszál, amit Daivi Sakti gyűjtött be Prabhupad eltávozásakkor. Ő kitisztította a hajvágót és a hajat kicsi tárolóba rakta, mint ereklye. Amikor Balavanta elkérte a hajmintákat 1998-ban, megküldtem neki a vágógépet nem tudván, hogy a matajinál vannak még hajszálak… A hajszálakat később megkaptam aztán Daivitől, amik nagyobbak is voltak és Amerikába küldtem tesztelés céljából a Balavanta féle nyomozástól függetlenül…
“Nem kétséges, hogy azok valóban Srila Prabhupad hajszálai és azok a legutolsó ismert minták Srila Prabhupádtól. Bizonyos az is, hogy a hajvágás 1977-ben történt, de a hónapot nem tudni.”

HariSauri elmesélte, hogy utoljára Srila Prabhupádát hajat vágni 1997 márciusban látta, amikor elhagyta a személyes szolgálatát és Ausztráliába költözött és csak októberben tért vissza. HariSauri így nem tudott a hajvágógépről, de Tamal a naplójában feljegyezte, hogy utoljára szeptember 22.-én borotválták meg Srial Prabhupad fejét, amit aztán egy Vrindaban nevű bhakta meg is erősített. Tamala a GBC könyvhöz szintén ezt mondta 1999-ben. A fennmaradt két hónap alatt, szeptember és November között, Srila Prabhupad hajnövekedése lelassult, ahogy a betegeknél ez látható is és úgy néz ki, hogy azokban a hónapokban nem volt hajvágás. Ez csak egy háttér információ, ami később hasznos lehet.

HariSauridas későb így informált engem: “A mintákat Daivi Saktitól aztán elküldtem Deva Gaura hari prabunak Brisbaneba… Ő elküldte az amerikai labornak…”

A HAJVÁGÓGÉP ÉS A MINTÁK TÖRTÉNETE

A hajvágógép, amit Hari Sauri megküldött Balavantának, közvetlenül a Vrindávanból való az ISKCON Prabhupad múzeumból, ahol évekig volt látható úgy mint “Srila Prabhupada utolsó hajvágógépe”. Több hasonló gép is volt, de azokról nincs információnk.

SrilaPrabhupada utolsó hajvágógépe most Fijin látható az ottani Prabhupada múzeumban


Aztán ugyanabban az e-mailben Hari Sauri elmondta nekem a hajvágógép történetét, amit 1997-ben megküldött Balavantának:

“A hajvágó bárhová is került azt csak Srila Prabhupad használta, senki más. 1976 végén lett lecserélve. Ez egy minőségi gép és más nem használhatta Prabhupad személyes hajvágóját. Pontosan emlékszem, amikor megtörtén a gép lecserélése. 1976 november közepén, amikor Alex Kulik hozott Los Angeleből néhány dolgot a bahktáknak. Aztán, amikor Balavanta kérte a hajmintákat elküldtem neki magát a hajvágógépet…”

Tehát Hari Sauri és Tamal beszámolója alapján kijelenthető, hogy Srila Prabhupád hajnyírásához a gépet 1976 novembere és 1977 augusztusa között használták.  Ez tíz hónapot jelent, ami alatt úgy hat alkalommal vághatták vele Srila Prabhupád haját.

Ezért biztosra kijelenthetjük, hogy a kis edényekbe tárolt hajszálak, amiket Daivi Sakti szedett ki a gépből, különféle hajnyíráskor szerzett keverék hajszálak, amit tíz hónap leforgása alatt let összegyűjtve 1976 novembere és 1977 szeptember között, egészen addig, amíg Srila Prabhupad egészségi állapota elkezdett rohamosan romlani. Minden hajvágás után ki lett söpörve kis kefével a gép és aztán be lett olajozva. 

Más szavakkal, ha találni lehet bármilyen mérgezésre utaló nyomot Daivi Sakti mintáiban, akkor amaz ebben a hat és tíz hónap közötti időintervallumon belül történt.


Balavanta Q-1 hajmintáit (0.0013 gram) Dr. Morris ebből a hajvágógépből szedte ki 1998-ban, mert akkoriban Daivi Shakti dasi nem teljesen pucolta ki a gépet.

A GBC PRABHUPAD HAJMINTÁK BECSERKÉSZÉSE 

Hol vannak Daivi Shakti 1977-es hajminták most? Melyik laborban? Azt gyanítottam, ahogyan Balavanta DR. Morrisnál hagyta az 1974 és 1975-ből való hajmintákat, miután ő felhagyott a nyomozással, úgy lehet, hogy a GBC hagytak más mintákat is más-más laborokban, amiket tesztelni akartak, de mégsem tették. A 37. oldalon az NTIAP könyvben, a GBC szerzők írták: “kapcsolatban voltunk több amerikai laborral, hogy teszteljük Srila Prabhupád hajszálait”. Larry Kovar a  General Activation Analysis vezetőjével kapcsolatban a következő áll a könyben:

“Miután Lary úgy találta, hogy a laborja nem elég a teszt elvégzéséhez, kapcsolatba lépett Dr. Richard Caswellal az University of Wisconsinnál, hogy végezzék el a tesztet. “

Mindent összetéve úgy néz ki, hogy rendelkezésünkre áll Daivi Sakti hajmintái, a Hari Sauri és a GBC hajmintái 1977-ből. Ez az, amit szerettük is volna elérni, annak ellenére, hogy pl. Kovar laborjában is pihennek még minták, de ennek vizsgálatát a GBC félbehagyta.

 Gyaníthatóan megküldték a mintákat az amerikai labornak, de mivel nem volt eléggé jól felszerelve a létesítmény, ezért félbehagyták az elemzést. Valójában a GBC szerzők erről is beszélnek, hogy “amik már ott vannak az amerikai laborban.”
Megjelent a NTIAP könyv és a hajminták iránti érdeklődés elapadt, elfelejtkeztek róla és otthagyták a laborban.

Írtam Laryy Kovar úrnak, s meg akartam tudni, hogy vajon még a birtokában van-e azoknak a hajmintáknak. Úgy kérdeztem, hogy azt higgye én voltam az, aki korábban átküldte a mintákat. Kovar megerősítette, hogy valóban kapott hajmintákat a GBC könyv szerzőitől, de sajnos nem került sor a tesztre, mert a felszerelés nem volt elégséges és aztán elküldte a hajmintákat Dr. Richard Cashwellnak, aki remélhetőleg tesztet elvégezte.

Nagyon izgatott lettem. Több mint egy Srila Prabhupad hajminta, beleértve Daivi Sakti 1977-es hajmintáit, amit 1999-ben elküldtek Kovár úrnak. Két évig vajon mi történt velük?

NINCS EGYÜTTMŰKÖDÉS A GBC RÉSZÉRŐL 

Miközben e-maileztem a GBC szerzőkkel ál-náven, úgy, mint Yudhistira das , mutatva magamat, mint egy olyan valaki, aki szívesen megdöntené a mérgezéses teóriát. Elkezdtem érdeklődni, kérdeztem mindent és mondtam, hogy akár magma is kifizetném a költségeket, de válasz nem érkezett.

 Több üzenetet is írtam, de nem jött válasz. Tudtam, hogy a GBC-nek ez kényes téma és rizikós nekik az, ha jön valaki és elkezdi a tesztelést. A könyv szerzőinek ígérete nem valósult meg. Egyáltalán nem kaptam segítséget és Tamalék többször átgondolták a dolgot és nemet mondtak. A 6000 dollárt inkább arra költöttek, hogy ne legyenek tesztek. Pedig írták a könyvükben, hogy mindenben segítenek, de ezek szerint ez csak blöff volt.

A GBC HAJMINTÁK BESZERZÉSE WISCONSINBAN

Feltételeztem, hogy Dr. Cashwell sem végezte el a tesztet a kicsi laborjában, különben a GBC miért kereste volna fel Dr. Morrist Balavanta hajmintáival együtt? Az idegtépő állapotban, felhívtam Dr. Chashwellt közvetlenül a wisconsini laborban, habár ő már nyugdíjba vonult.

Aztán meglepetésemre Dr. Robert Agasie váltotta fel és Ő ismerte az ügyet és mondta, hogy a labor alkalmatlan a teszt elvégzésére. Ilyen kicsi hajszálakat nem tudnak bemérni és ezt sejtettem is, hogy így less. Miközben tartottam a telefont, elment kutatakodni a helységben. Aztán nagy vidáman visszatért és megerősítette, hogy a minták még itt vannak! Lesokkolódtam, és mondtam neki, hogy visszahívom. 

Még idegesebb lettem. A következő héten megkértem Dr Agasiét, hogy küldje el Dr. Morrisnak a hajmintákat tesztelésre Missouriba. Megadtam neki a pontos címet és, hogy hogyan adja fel a FEDEX számlámmal. Mindvégig azt hitte, hogy én vagyok az, aki korábban elküldte a mintákat, és így szépen becsomagolta a GBC hajmintákat és még az este folyamán elkülde a csaomagot Dr. Steven Morrisnak.

Megtartottam a FEDEX számlát mutatva, hogy a csomag közvetlenül Dr. Agasietól Dr. Morrisnak lett küldve. Senki nem mondhatja így, hogy én babráltam a csomagokkal. Ezeket dokumentáltam, mert fontos lehet a későbbiekben.

Nemsokkal később Dr, Morris jelezte, hogy megkapta a hajmintákat 2001 november 1.-jén. Ujjongtam örömömben, hogy sikerült véghezvinni a dolgot és megvannak a hajminták. Közben azon merengtem, hogy a GBC hogyan tudott megfeletkezni és otthagyni a labor zugában Srila Prabhupad döntő bizonyítékot jelentő hajmintákat? Talán nem becsülték annyira Prabhupad hajszálait, hogy visszazserezzék? S ugyancsak ottfelejtették DR. Morrisnál a hajvágógépet, amit Balavanta küldött el, de én a gépet megszereztem Dr. Morristól négy évvel később.

AZ ELVESZETT ÉS MOST MÁR FELTÁRT BIZONYÍTÉK 

Ekkor tárgyaltam Morrissal az árakat illetően és kértem, hogy ne kérjen sokat a négy és még további minta vizsgálatáért. 2500 dollárban állapodtunk meg öt hajminta teszteléshez, és 500 dollárban további hajminták esetén. Mandapa das, Yasodanandan das és Mahatma das segítségével 3500 dollárt küldem hét hajminta elemzéséhez. Megállapodtunk abban is, hogy én vagyok az egyetlen ügyfél, aki dolgozik vele ebben az ügyben, mert félő volt, hogy más krisnás is felkeresi majd őt és ingyenes szivesszéget kér tőle. Szerencsére ilyenre nem került sor.

LEVÉL DR. MORRIS & DR. CASHWELL KÖZÖTT A HAJMINTÁK KIMENTÉSÉVEL KAPCSOLATBAN

Harmadik résztvevő által jováhagyott szálítás jegyzéke Wisconsinból Dr. Morris részére

NÉGY HAJMINTA VIZSGÁLATA 

Dr. Morris telefonon keresztül beszélt a négy mintáról, amit a GBC szerzők A, B, C, D, címkékkel látták el, aztán 2002 január 3.-án írt nekem:

“A minta: szürkés és sötét hajszálak, 1-2 cm. 1,09 mg.
“B minta: Világos hajminta, mindenféle hosszúságban, 1-5 cm. 2,5 mg.
“D minta: Többnyire rövidke hajszálalak, lehet arcszőrzet 5 mm. 2 mg.
“E minta: Hosszú szálak pirosas barnás színű haj. 5 cm. 100 mg.

B és az E minta lehet nem Srila Prabhupad hajmintája, mert a színek egészen másak, nem stimmelnek, de azért utána kellet nézni és biztosra kellett mennünk, hogy vajon a hajminták tényleg Srila Prabhupadtól valók. Szóval ezt ki kellett derítenünk, mert addig a B és az E minta “kontrollnak” jó csak.

Most mihez kezdjek? Egy héttel korábban 2001. december 7.-én sikerült üzenetet kapni a GBC szerzőktől, Hari Saurin keresztül. A GBC szerző írta hari Saurinak, aki átmásolta nekem Yudhisthirának:

“Ezek a Srila Prabhupadtól való hajminták voltak csak, amit Melbournéből kaptunk és az, amit Daivi shakti tól jött Vrindávanából… A másik kettő most élő embertől való. A Srila Prabhupadatól való hajminták egészen rövidek.”

2001 december 4.-én Hari Sauri írta a GBC-vel való beszélgetéséről:
“A minap kétszer is beszéltem vele…és mondta, hogy két hajminta kontrollnak van. Eléggé látszik, hogy mellyek azok. Az egyik Daiva haja, barnás és 3 cm, a másik controll hajra nem emlékszik kié.”

A szine és hossza szerint a B és az E minta nem Srila Prabhupadaé. E minta a GBC tagjától származik. Srila Prabhupada hajszíne fehér-szürke és sötét árnyalatú és 2 cm-nél kisebbek.

A legjobb controll mintának Srila Prabhupada hajmintái jók, főleg a korai évekből, vagyis még a mérgezés előtti időszakból és így össze lehet hasonlítani a mérgezés utáni időszakból származó hajmintákkal, így a B és E mintát nem is használhattuk. Végül tesztelhettünk egy 1977 előtti időszakból származó mintát és egy 1977-es mintát és ezeket össze is tudtuk vetni.

AZ A DAIVI SHAKTIÉ, A D MELBOURNÉBŐL VALÓ 

Úgy döntöttem, higy csak az A-t és a D-t teszteljük, amiknek egyike Daivi Shaktitól van és a másik pedig Melbournéből. 2002 végén Hari Sauri megerősítette Yudhisthirának, hogy a D minta a melbournei ISKCON templomból való, amit attól kapott személyesen, aki Srila Prabhupad haját nyírta 1977 március 13. előtt, amikor elhagyta Srila Prabhupad szolgálatát és Ausztráliába költözött. A mintát az ottani templomba ereklyeként őrizte. 1999-ben Hari Sauri a hajmintát később odaadta a GBC embereinek tesztelésre és úgy érkezett meg Wisconsinba és onnan pedig Dr. Morrishoz.

Honnan tudjuk, hogy melyik az A és melyik a D? Melyik, kié volt? Később haris Sauri ezt tisztázta és elmondta, hogy az, amit Daivitől kapott azok egy kicsivel hosszabb hajszálak voltak, mint azok, amiket Melbournéban hagyott.

Az A minta 1-2 cm-es a D 1/2 cm-es. Az A minta tehát Daivi Shaktié a vrindávani múzeumból való, amit a hajvágógépből söpört ki. Az A minta tipikus indiai műanyag kis tárolóban volt, ahogyan Haris Sauri is leírta. Így a D minta lessz Hari Saurié, amit 1977 március 13.-a előtt vágott le, amit odaadomáynozott később a melbournei templomnak. Most a kép kitisztult előttem: már tudjuk a történetét az A és a D mintának.

SPECIÁLIS VÉDEKEZÉS A GBC AKADÁLYOZTATÁSA ELLN 

Szerencsénkre, megmentettünk két 77-es hajmintát, aminek a vizsgálatával felhagyott a GBC, és most, indulhatott az analízis, amit Dr. Morris rendesen le is folytatott. Nem volt bennem kétséges és a segítőmben Naveen Krishna-ban, hogy ha a GBC, vagy a szerzők valamelyike rájön miben mesterkedünk, mi is folyik a háttérben, akkor megpróbálják szabotálni a tesztet. Ezért szükséges volt titkos eszközöket bevetni, hogy zavartalanul folyhassanak a tesztek. Ebben Yudhisthira das jó eszköz volt. Már a célban vagyunk, hogy befelyezzük a GBC saját befejezetlen hitelesen Srila Prabhupad hajszálainak tesztjét anélkül, hogy birtokba vennénk azokat. Mi less az eredmény? Hari Sauri, Tamal és az egész GBC naivan álltak a történtekhez és nem is tudták, hogy mi is történik éppen. 

29 FEJEZET:

AZ ELSŐDLEGES MÉREG FELFEDEZÉSE 

Nityananda das

TERVEZÉS

Szóval, azaddig csak egy teszt eredménye ismert, amit Balavanta küldött a laborba Q-1 címkével, amiben magas arzént találtak. Most viszont újabb hajminták állnak rendelkezésünkre és elvégeztük a teszteket. Mi teljesen befejeztük a munkát, amit a GBC leállított. Ez egy tökéletes detektív történet; a legnagyobb bűntény, amire évtizedekig nem derült fény, de most megerősítést nyert a tény. Dr. Morris nagyon lelkesen folytatta le a labormunkát.

Rám nagy hatást gyakorolt Dr. Morris szakértelme és elmondta, hogy ő már sok hajminta elemzésében része volt, amit a törvényszékkel együttműködve bonyolított le. Számos akadémiai ügyön is dolgozott, mint Inka és Azték múmiák esetében. 2002 január 7.-én újból beszéltem vele és megállapodtunk a tesztek sorrendjében és úgy döntöttünk, hogy először a GBC D mintát teszteljük, amit Wisconsinból való és arzénre végeztük el az elemzést.

Csak úgy megkérdeztem mint ötletet Dr. Morristól, hogy nem-e végeznénk el az arzénon kívül més nehézfémekre is tesztet a négy mintán. Én javasoltam az antimont és a higanyt az arzénon felül. Ő azt mondta, hogy előtt viszont el kell készíteni előzetesen néhány dolgot, de belement és mondta, “hogyha már itt vagyunk, csináljuk” és kiszélesítettük a kutatásunkat. Dr. Morris javasolta még a kadmiumot is, mert ugyanazokat a paraméterek használhatóak, mint az arzénnál, a higanynál, és az antimonnál. A kutatás gőzerőre kapcsolt.

Dr. Morris elmagyarázta, hogy tudományos okokból, miért tudtuk azt a négy toxikus nehézfémet együtt tesztelni: rendelkezésére állt radioaktív sugáraztató egysége ugyanabban az intervallumban és volt neki nukleáris laborja is. Megtudta mérni összevetéssel és kitudta mutatni a mintákban a magasabb arányokat és összetevőket. A mérgek, mint a beryllium, a tallium, az ólom, ozmium, a cin bemérésére elkülönített más nukleáris aktivizáló paraméterek szükségesek. Ilyen kicsi minták esetében, csak egyféle paraméterrel lehet vizsgálni, egyféle nehézfémek csoportjára. Más-más aktiváló rendszer, más-más elemek vizsgálatára van. Egy kicsi hajmintán csak egy elemekből álló csoporttal lehet mérni és ezért választottuk a nehézfémeket összességében. Az arzén a leggyakoribb méreg a történelemben. Használták a higanyt is és Napóleon esetében is méregre bukkantak a tudósok.

Öt nepon keresztül sorozatos nukleáris aktiválás után, megmérték a radioaktív értékeket. Minden egyes elemnek más-más optimális idő szükséges a bemérésre. Először az arzént számolták ki, aztán jött a kadmium, a higany, és végül az antimon. Ez volt az, amit Dr. Morris elmagyarázott a vizsgálat módszeréről.

Dr. Morris úgy döntött nem mossa meg a mintákat, mert azokat egy erős mikroszkóppal vizsgálva nem látott rajtuk semmilyen külső szennyeződést, ami befolyásolná az eredményt. Nem talált rajtuk olajat sem, vegyi anyagokat, semi mast. Aztán azt is megállapította, hogy a hajszálak minden bizonnyal a fejbőrhöz legközelibb részek és így a külső szennyezés is valószínűtlenebb. A hajminták mosása amúgy is csak a ásványi anyagok vizsgálatakkor érdekes, amikor néhány laborban mossák a hajmintákat.

Mivel a hajminták nagyon kicsik, finomítani kellet a teszt technikát, hogy maximális pontosságot lehessen elérni. Növelni kellett a neutron aktivitást több sugárban és ez tartott öt napon át. Közben azon aggódott, hogy a tesztlapok vajon kibirják-e az ilyen erős sugarakat. A kapszulák végül kibírták.

HITELESITÉSI ÜGY ÉS DNS TESZTEK

Ami kritikus lehet a hajtesztek során az az, hogy vajon hitelesek-e a minták. Valóban Srila Prabhupad hajszálai azok? Tanulmányoztam Napóleon mérgezés utáni kutatást és lejött az, hogyha hitelesíteni akarom és bizonyítanom kell a hitelét a folyamatoknak, akkor mindent pontosan kell dokumentálnom. Tudom, hogy kritika érne amiatt, hogy a minták az én kezem ügyébe is kerültek és manipuláltam a hajszálakat. Ezért biztosítanom kell azt, hogy nálam nem voltak a minták. Egyedül Srila Prabhupad emléktárgyait kaptam meg.

Szóval, felmerülhet a kérdés, hogy Srila Prabhupad hajáról van-e egyáltalán szó, mert ez egyáltalán nem volt bizonyítva és ezt megbeszéltem Dr. Morrissal és egyetértett velem, így elkülönített 10%-ot a mintákbol, amiket DNS tesztnek vethetnek alá.  A tesztből megtudhatjuk, hogy a minták egy személytől származik-e.

 (89. fejezet foglalkozik ezzel a témával: Authenticity of the Evidence)

A VÁRATLAN ÁTTÖRÉS 

Késlekedés volt, és 2002 március elején Fijire utaztam és hallottam, hogy a D mintában nem találtak normálistól eltérő arzén és antimon szennyezést. Tíz nappal később visszatértem Hawaiira és felhívtam Dr. Morrist a D minta ügyében. Monda, hogy igen alacsony szinten van az arzén és az antimony is, és mondtam neki, hogy akkor nézzük meg majd az A mintát, de akkor a következő meglepő dolgot mondta:

“Már akartam veled beszélni. Ellenőriztem néhány más elemek összetevőit is a D mintán és ellenőriztem a számításokat is többször is, hogy biztos legyek az eredményben és a legmegdöbbentő módon, rendkívülien magas kadmiumot…23,6 milliomod résznyi kadmiumot tartalmaz.” 

“Uh, és akkor ez mit jelent? –kérdeztem, és akkor Dr Morris felvázolta előttem a mérgek a toxikus anyagok rejtelmeit és azt mondta, hogy a cadmium egy nagyon veszélyes elem az arzén, a higany és az ólom családjában és elég sok betegséget tud okozni a szervezetben, pl vesebajt, ami Srila Prabhupadnál jelen is volt, elsődleges betegségeként.

Ahogyan Morrison leírta a hosszan tartó kadmium szennyezés, mérgezés szimptómáit, felfedeztem, hogy azok pontosan megegyeznek Srila Prabhupadon látott fizikai elváltozásokkal.

A KADMIUM SZINT A NORMÁLNÁL ÁTLAGNÁL JÓVAL MAGASABB VOLT

Hogyan kaphatott Srila Prabhupad ilyen szintű toxikus cadmiumot? Teljesen le voltam döbbenve. Az arzénre fókuszáltunk és erre véletlenül összetalálkozunk egy szokatlan méreggel! Kis kutatás után kiderítettük, hogy a kadmium normális átlag értéke 0,065 milliomod rész, körülbelül fele az arzén normál értékének. 
Szóval, a normálisnál néhány százszor több kadmiumot találtunk. 

Ez egy drámai fordulat volt a kutatásunkban. Áttörést értünk el a bizonyítékok ügyében és ez eloszlatott minden kétséget a kételkedők szemében és mindenki előtt bizonyítható, hogy Srila Prabhupádot megmérgezték. Ezt a leghitetlenebbek is el kell, hogy fogadják. Tudományos beállítottságúak szerették volna látni a tudományos bizonyítást és hát tessék itt is van.

Mindig voltak kételkedők a 2,6 milliomod résznyi arzénnel kapcsolatban, ami “csak” hússzor magasabb a normálisnál, de ezt most, ilyen magas kadmium értéket már nehezen lehet figyelmen kívül hagyni, kimagyarázni. Úgy néz ki, hogy az arzén másodlagos méreg. Krisna kegyéből történhetett, hogy ráakadtunk a bizonyítékra, amivel teljessé vált a bizonyítás Srila Prabhupad megmérgezésében. Tehát a kadmium volt az első számú méreg.

TAMAL ELHAGYJA A VILÁGOT

Dr. Morris a cadmium értéket 2001 március 5.-én állapította meg, és én arről március 18.-án értesültem. Érdekes, hogy március 15.-én Prabhupad mérgezésében az első számú gyanúsított autó-balesetben meghalt. Tamala Krisna Goswami talán nem tudta meg milyen felfedezést tettünk. Úgy gondolom, hogy e két esemény összefüggött egymással. Miért pont akkor ment el Tamal, amikor áttörést értünk el a mérgezés ügyében?
Az öreg kollégám Satyanarayan das március 16.-án felhívott és azon kesergett, hogy Tamal meghalt. Hát én is megrémültem és fel is kiáltottam, hogy ez nem jó hír…most akkor sosem fogjuk meginterjúvolni őt.

KADMIUM: EGY RITKA MÉREG

Április elsején Dr. Morrissal beszélgettem, miután visszatért a ünnepek után, és jegyzékbe vette a GB mintákat és magát a tároló fiolát is. Aztán elkezdünk beszélni a kadmiumról, hogy vajon hogyan juthatott hottá valaki ilyen méreghez. Elmondta, hogy sok egyetemen laborjában fellelhető kadmium szulfát és kadmium-oxid, de így magában kadmiumot nem lehet találni az iskolákba. Ahhoz egy kicsikét többet kell tudnia az embernek a kémiáról. A cadmium mérgezőbb, mint az arzén és valóban használják mérgezéshez.

Indiában is lehet találkozni nickel-kadmiummal. A Kadmiumhoz azért nem nehéz hozzáférni, mint a plutóniumhoz. Kérdeztem tőle, hogy a gyilkosok, honnan szerezhettek kadmiumot, és azt mondta, hogy egy olyan személytől, aki értett a vegyészethez és a mérgekhez.

Tehát a méreg készítője minden bizonnyal professzor lehet a témában. Emlékeztem Candra wami szörnyű történetére és Indira Gandhi misztikus vesebetegségére, és Candra Swami közel volt Gandhihoz. Aztán eszembe jutott, hogy neki voltak külföldi kapcsolatai a Mossaddal és a CIA-val, és a KGB-vel, akik tökéletesen értettek a mérgek használatához a merényletek lebonyolításához. Egyértelművé vált, hogy Srila Prabhupád merénylői, kapcsolatban voltak ehhez hasonló magasabb ügynökségekkel, akik tanáccsal, anyaggal és más egyebekkel elláthatták őket.

A MÁSODIK HAJMINTA EREDMÉNYE

2002 április 18.-án e-mailt kaptam dr. Morristól az A minta tesztjéről. Ugye a minta Daivitől van, aki közvetlenül Srila Prabhupad hajvágógépéből söpörte ki a hajszálakat még Virndávanban.

GBC A MINTA:
KADMIUM     =   12.4 ppm  (190 SZER MAGASABB A NORMÁLISNÁL)
ARZÉN        =   0. 200 ppm  (a normálishoz közeli)
ANTIMON   =   0.186 ppm   (kétszerese a normálisnak) 
HIGANY     =   5.16 ppm     (normális)

Dr. Morris megjegyezte: “Ismét a meglepően magas kadmiumot találtuk az A mintában”.

Elképesztő! Most már kétségtelen megerősítést nyert a cadmium mérgezés ténye, hiszen két különböző helyekről és időből származó minta is megerősítette a kadmium szembeötlően magas értékét. Megerősítést nyert, hogy a hajminták egy ugyanazon személytől valók és a minták történetéből pedig tudjuk, hogy Srila Prabhupád hajszálai azok. A kadmium mérgezéshez nem fűződhet kétség.  Tisztázva let Srila Prabhupad szavai is, hogy “Valaki megmérgezett engem”. Krisna és Srila Prabhupad kegyéből sikerült tisztázni a mérgezés körüli vitát és kijelenthető tudományos alapon is, hogy Srila Prabhupadát gonosz módon megmérgezték. Egy teszt is elegendő, de így már teljesen biztos a mérgezés.

A TESZT SORÁN FELMERÜLŐ HIBÁK ELLENÖRIZÉSE ÉS A FIOLÁK VIZSGÁLATA

Dr. Morris ismét leellenőrizte a D és az A mintákat, hogy teljesen kizárjon mindenféle pontatlanságot és a lehető legpontosabb eredményt mutathassa meg és ezúttal magát a tároló fiolákat is átvizsgálta és így igazított az eredményeken. A végső teszt eredménye picivel kevesebb értékeket mutatott a D minta esetében és a következő eredmény született:

D MINTA:
KADMIUM =   19.9 ppm     (306 SZORTA MAGASABB A NORMÁL ÁTLAGNÁL)
ARZÉN =   0.640 ppm  (5 ször nagyobb)
ANTIMON =   0.661 ppm  (10 szer magasabb)
HIGANY    =    3.72 ppm  (közel a normális értékhez)

Dr. Morris részletezte a munkáját:
Ahogyan korábban beszéltük, ilyen kicsi mennyiségeknél nagyon óvatosaknak kell lenünk, hogy pontos eredményre jussunk és ne keveredjenek össze más dolgokkal, mind ezeket pontosan meg kellett határozni. Ebben az esetben két dolog jöhetett szóba, hogy külső szennyezés érte a mintákat és a másik, hogy a fiolák szennyezettek voltak. 
A külső szennyezést nem lehet kizárni a minták történetének ismerete nélkül. A másik, hogy én megvizsgáltam a minták felületét is és nem találtam szennyezésre utaló bizonyítékot, amiket arzén, higany, cadmium, antimony okozhatott volna. 
Megvizsgáltam a kis fiolákat és azok is tiszták voltak, így az elküldött értékek tökéletesen pontosnak minősülnek. 

A 23,6 és a 19,9 ppm közötti cadmium érték 3,7 ppm eltérést jelent, ami lehet onnan is, hogy a kis fiolák a hajmintákkal kissé szennyezve voltak, persze nem jelenti azt, hogy pontosan 3,7 ppm mértékkel, de a hibaszámítást is belevéve megmagyarázható a differencia. Dr. Morris véleménye az volt, hogy nem valószínű az, hogy a kis fiolák külső cadmium szennyezés érte volna Daivi Shakti szobájában, ahol tartotta évekig a mintákat.

Srila Prabhupada hajmintákat, amiket a GBC tervezett elemezni, de végül felhagyott vele, mi végül újra indítottuk a kutatást, és tesztnek vetettük alá azokat és felfedezésünkel megállapítottuk, hogy az elsődleges méreg nem az arzén, hanem a cadmium volt.